Leírás

Miről szól a(z) Az ősök útja és az istenek útja – Hamvas Béla kiskönyvtár...

Ez a mű egymaga képes cáfolni azt a hibás, közkeletű vélekedést, hogy Hamvas Béla nem foglalkozott a magyar kultúrával, elhanyagolta volna irodalmi, művészeti és történelmi tárgyú tanulmányokban érinteni a szűkebb értelemben vett magyar kérdéseket, vagy esetleg nem is ismerte azokat teljes mélységükben.
Az ősök útja és az istenek útja című nagyesszé 1943-ban született, három évvel másik, nagy koncepciójú magyarságtudományi, nemzetkarakterológiai tárgyú műve, Az öt géniusz földje című műve után. A szerzőnek a mű kiadására tett erőfeszítései nem jártak sikerrel; úgy tűnt egy ideig, maga a mű is elveszett. Csak Hamvas Béla halála után, 1991-ben került elő egy példány, amelyet Demény János gépeltetett le a kéziratról az 1940-es években.
A mű három fejezetből áll: I. Kényelmetlen közkérdések; II. Ágis tragédiája; III. Politika helyett misztika. Alapkoncepcióját jól kifejezi egyik sarkalatos megállapítása: „A nemzetben a lényeges nem a nagyság, hanem az arculat. Nem az, hogy kimagasló, hanem, hogy lélek. S amit róla tudnom kell, és amit róla tudni akarok, nem az, hogy milyen térfogata van, milyen maga, hány centiméter vagy kilométer, hanem, hogy mi benne a végső arculat és természet és karakter.” Darabos Pál így ír a műről: „Saját korát és társadalmát, azok vezetőit bíráló művet írt, ezért bírálata és diagnózisa minden olyan korra érvényes, amelyikben megszűnik az irodalomban az élet bírálata, és helyét »az élet szégyentelen dicsérete« és a propaganda foglalja el. Mert jóllehet formailag a magyar irodalom eszmeiségéről beszél,
mondanivalóját azonban valójában az időszerű magyar élet egész területére vonatkoztatja; ezt a szándékát a műben egyébként fel is fedi és kimondja, hogy az irodalomnál is fontosabb dolgokról van itt szó.”
A magyar irodalomtörténeti megalapozás után a történeti áttekintés, a világválság, a politika, a szociológia, a falukutatás, a vallás, és ezernyi más terület mélyreható elemzése során bontakozik ki a mondanivaló: az a sokrétegű, finoman árnyalt hamvasi interpretáció, amely a XXI. század elején is aktuális lehet a magyar sors értelmezése során.